7.fejezet/I.

Na itt is lenne a következő rész. Tudom, tudom nagyon rövid, de talán holnap vagy még ma este fent lesz a második fele. Jó olvasást!
Xx Stelly&Gréty

(Zene)

-Dommiel szemszöge-
Hangosan csaptam be magam után az ajtót. Azrael szemében a harag szikrái játszottak. Ledobta magát a kanapéra; és lábát a feket, füstős üvegasztalra rakta.
-Na, mond csak bátyuskám! Prédikálj nekem! Mert te rohadtul jobban tudsz mindent, de egy angyallal kavarsz. Bár senki nem tudja még és nem is fogja, mert holnap reggel már vérbefagyva lesz pihe puha kis ágyában az én drágaságomal szívében.-forgatta meg ujjai közt gyermeki játékosággal tőrjét, egy gonosz mosoly kiséretében. Minden izmom megfeszült, ahogy Sea jelent meg előttem. Az adrenalin hulláma söpört végig rajtam. Ökölbe szorult kezem és egy szempillantás alatt előtte termettem. Mindenerőmmel arcába ütöttem öklömmel. Felszakadt a szemöldöke és szivárogni kezdett belölle a vér. Felakart állni, de vissza löktem. Elővettem kardom, és nyakához tartottam
-Egy senki vagy! Még egy csajt sem tudsz megölni! Ha nem megyek oda gerincre vágod ahelyett, hogy a szívébe döfted volna a tőröd. -csavartam ki kezéből fegyverét.- De te inkább smárolgatod és tapizod.-forrt bennem a düh.
-Nem én hazudok egy egész nép szemébe! Egyántalán felfogtad ennek mekkora jelentősége van?! Nem vételten ölte meg apánk az apjukat. Erre az eddigi legnagyobb hadvezér bele szeret egy olyan "hercegnőbe" akit mindennél jobban gyülölnie kéne. Nem az én nyakamhoz kéne ezt a pengét szorítanod. Meg kell ölnöd, vagy én teszem meg. Akadályoz a "munkámban", neked pedig elveszi az eszed. Dommiel lassan olyan vagy mint ők, undorító és bátortalan.-kissé meglepett nyugodtsága, bár tudtam bármelyik pillanatban támadhat.
-Ne merj a közelébe menni!-préseltem ki a szavakat fogaim közt. Erősebben nyomtam hozzá kardom. Felszisszent, mire közelebb hajoltam.-Inkább a saját dolgoddal törödj öcsém. Te sem szeretnéd hogy az angyalal való kis incidensedről apánk hallana, nem de? És jegyezd meg, az én dolgomhoz pedig semmi közöd sincs.-Ellökött magától, a falnak estem, de mire oda ért felpatantam. Ő is átváltozott, kardja pedig kezében ékeskedett. Időben kaptam fel enyém, hogy kivédhessem a támadást.
-Ha csak úgy megy hát veled is véguek! El árulod a fajod! Elárulsz, s tönkre teszel minket. Apánk parancsa ellen szegülsz. Kitaszított leszel kit már a pokol sem fogad vissza soha. Több ezer évnyi nemzedékre hozol szégyent!-nyomta erősebben felém a pengét. Erősen tartottam.
-Megcsókoltad!-taszítottam rajta egyet. Ezt kihasználva lefegyverezett és a földre lökött majd felém magasodott. Egyik lábával tartotta karom egyhelyben. Nem tudtam arrébb menni. A kardon megcsillant a napfénye, majd egy ördögi vigyor keretében szívem felé emelte.
-Nem vagy a báttyán!-Kiáltotta. Éreztem ahogy a penge mellkasomba vág. Majd egy csapodást hallottam, láttam ahogy Azraelt arébb löki valaki. Letérdelt mellém és egyből felismertem, hát persze, ezer angyal és ember közül is felismerném. Kirántotta a tört mellkasomból és zokogva rakta rá tenyereit. Homályosan még láttam ahogy öcsém felébk ront.
-Sea...-suttogtam majd elsötétült minden.