2016. január 31., vasárnap

6. Fejezet

Sziasztok! 
Itt van az újabb rész! Remélem tetszik! Írjatok véleményt, kommenteljetek! További szép hetet! Lazuljatok egy kicsit mi is azt tesszük! 
Puszi
Stelly&Gréty

-Angel szemszöge-
A szobámban ébredtem. Fogalmam sincs, hogyan kerültem oda. Szememet bántotta az ablakomon beáramló napfény. Fejemre húztam a takarót. Hogy lehettem ilyen hülye , hogy bedőltem neki?! De még mindig átjárt csókjának érzése. Még mindig égett a testem, égett a lelkem.   A csók lágy volt és édes, mintha az összes érzelmét belesűrítette volna. Újra és újra lejátszottam fejemben a pillanatot. Nem tudtam szabadulni a rám törő érzésektől. Egy szó, egy mondat jelent meg a gondolataim között, amely egyre csak egyre lebegett szemeim előtt:
" Szeretlek". Nem akartam elfogadni, de igy volt. Tényleg beleszerettem. Beleszerettem egy olyan férfiba akit alig ismerek, vagy mégis... Egyszerre minden száguldozni kezdett a szemem előtt. Kiskorom emlékképei voltak. A fiú a játszótérről, a fiú az általánosból aki csak egy hónapot volt velünk, a fiú 9.ben aki megmentett a végzősöktől. Ugyanaz az igéző szempár...ugyanaz az ember. A felismerés villámként hasitott belém. Drake az egész életem része volt. Akkor hogy-hogy nem emlékeztem eddig? Gondolataimból léptek zaja zökkentett ki. A szobám ajtajában egy ismeretlen világos barna hajú lány jelent meg.
- Szia Angel! Már azt hittem átalszod a napot! Sarah vagyok. - köszönt mosolyogva.
- Hogy...- Próbáltam felülni, de a fejembe hasitó éktelen fájdalomtól visszahanyatlottam. Szinte világitó zöld szemével aggódóan nézett.
- Mindjárt jövök, hozok fájdalomcsillapitót! - kezembe nyomta a gőzölgő teát és a konyhába rohant. Kedvesnek tűnik. Ez nekem egy kicsit gyanús. Vajon mit akarhat tőlem?
Sarah visszajött egy aspirinnel.
- Tessék! Vedd be! - mondta és leült az ágyam szélére. Tettem amit mondott.
- Köszönöm! - a bögrét az éjjeli szekrényre tettem. - Hogy kerültem haza?
- A tornaterem mögött találtalak meg eszméletlenül. A telefonodban benne volt a cimed,  igy hazahoztalak. Kb. 4 órát aludtál.
- Hát...nagyon köszönöm a segitséget! Bár nem nagyon emlékszem, mitől ájulhattam el.
Tekintete ekkor elkomorult.
- Angel, tudom még sok mindent nem értesz abból ami történik veled, és hidd el megkapod majd a válaszokat! De még nem állsz még rá készen!
Ez meg mit akart jelenteni? Értetlen tekintettel meredtem rá. Honnan tudja, hogy mi történik velem? Nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem abban a pillanatban. Magam elé meredtem. Sarah egy kis idő után felállt.
- További szép napot! Vigyázz magadra! Hétfőn találkozunk! - köszönt el.
Bólintottam és néztem, ahogy kimegy a szobámból. Ez a lány nagyon-nagyon gyanús. Az ajtó csapódásakor kiugrottam az ágyból, és az ablakhoz léptem, nem törődve a fejembe szúró éles fájdalommal. Sarah éppen akkor lépett ki a kapun. Gyorsan magamra kaptam egy meleg pulcsit és lesiettem a lépcsőn. A zsebembe dugtam a bicskámat és kiléptem az ajtón. Ekkor megcsapott a hideg levegő. Megborzongtam. Fejembe húztam a kapucnit és követni kezdtem Saraht. Csak néhány lépéssel maradtam le mögötte. Végig az árnyékban haladtam és a földet néztem, hogy senki se tudjon felismerni. Sarah végül egy villánál állt meg. A környék ismerős volt.  A közelében lévő ház mögül figyeltem. Sarah fülelt. A házból baljós zajok hallatszottak. Sarah néhány másodperc múlva az ajtóhoz futott és belépett. Ekkor bújtam, hogy tüzetesebben megvizsgáljam a házat. A felismerés sokkolt. Ez Drake háza. Mégis mit keres itt Sarah? Meg kellett tudnom mi folyik a házban! Az ajtóhoz léptem. A kilincset néztem. Vajon mi vár rám benn a házban? Minek válok részévé, ha lenyomom ezt a kilincset? Ha válaszokat akarok, bemegyek! Megbánom még ezt a döntésemet?
Lenyomtam a kilincset és beléptem az ajtón. A látványtól kővé dermettem.
Drake kardot szegezett egy fiúra. Mind a kettejük hátán hatalmas denevér szárnyak voltak. A szárnyak végén éles pengék csillogtak. A sötétség lepelként vette körül őket. A fiú szeme vérvörös szinben pompázott, Draké viszont merő feketeség volt. Ez megrémisztett. Az egyetlen fény a házban Sarah volt akinek fénylett a teste. Ekkor vettem észre a fiú mellkasán húzódó mély vágást, melyből erősen szivárgott a vére. Sarah a kezét a fiú mellkasára helyezte és szemét behunyva koncentrált. A kezéből lángok csaptak fel. A fiú sebe már nem vérzett, kezdett meggyógyulni. A szám is tátva maradt. Hogyan csinálja. Ekkor Drake felmordult és meglenditette kardját. Sarah szinte időben ugrott alrébb, de igyis súrolta karját a sötét penge. Karjához kapva felsikoltott. Én ezt nem birom nézni. Drake meg akarja ölni a fiút és Saraht. De ez nem Drake volt. Nem nézhetem tétlenül. Drake újra lenditeni akarta kardját, de én odaugrottam és megfogtam karját. Belenéztem a feketeségbe, mely a szikrázó kékség helyén volt.  Összekapcsolódott a tekintetünk. Megszólaltam.
- Drake, ez nem te vagy! Hagyd őket békén! - hangom határozott volt. Szemben voltunk egymással. Nem szólaltunk meg, csak néztük egymást.
Majd Drake felmordult. Ellökött magától. Hátam a falnak csapódott. Felnyögtem a fájdalomtól. A lendülettől eltörtem egy vázát. Karomról vér csöpögött.  Egy nagyobb vágásból folyt a vér. Szemem könnybe lábadt. Drakere néztem. Kardját emelte. Rám nézett és arckifejezése megváltozott. A szeme újra kék lett. Kiejtette kezéből a kardot. Értetlenül nézett körbe. Mikor rám nézett tekintete aggódó volt. Közelebb lépett, de én hátráltam. Megállt. Féltem. Féltem, de nem tudtam, hogy tőle vagy a másik énjétől.
Felálltam, utoljára ránéztem. Egy könnycsepp futott végig az arcomon, és kifutottam az ajtón.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése