1.fejezet

Na itt is lenne az első fejezet. Remélem tetszeni attól függetlenül hogy ez nem egy szokásos történet lesz, de gondolom erre már rájöttetek. Jó olvasást.
Xx Stelly&Gréty

Már csak az utolsó simítások kellettek sminkemhez. Arra vártam, hogy Belle meghozza a ruhámat. Pont mikor kész lettem a sminkemmel betoppant az ajtón.
-Hello bello- mosolygott rám.- Kiváncsi vagy a jelmezedre?-cukkolt.
-Szerinted? Mutasd már!
Elővette és megmutatta. Kishijján lesokkoltam a látványtól. Tudtam, hogy nem kellett volna rábízni a ruhaválasztást.
-Igazán sexyn fog állni.-kacsintott rám.
-Belle ez...ez...
-A szó amit keresel az a gyönyörű-vigyorgott.
-...ez semmit sem takar. Ebben nem mehetek. Apa tuti kinyirna, ha meglátná, és teljesen igaza lenne.-sóhajtottam.
-Ugyanmár! Angel az istenit, nem fogja megtudni. Most az egyszer szegjél már szabályt!-tartott szónoklatott. Nagy nehezen bele mentem és felvettem az a ruhának nevezett valamit. Szinte kilógott belőle a mellem és a ruha vége combom közepéig ért.  A hajamat előre dobtam, hátha takar valamit.Felvettem a maszkomat majd a ruhához illő fekete magassarkúmat és elindultunk. A bulit egy menő kosaras srác rendezte amire szinte az egész iskolát meghívta. A buli már javában zajlott amikor megérkeztünk.
Mikor beléptünk egyből piros műanyag poharat nyomtak a kezünkbe. Mindenki jelmezben volt. Üvöltött a zene. A legtöbb ember már részeg volt. Belle azonnal táncolni ment. Eléggé bulizós fajta. Oda mentem a puncsostálhoz és merítettem poharamba. Szerettem a puncsot, nem szoktam inni, de ezt mégis szerettem. A kedvenc zeném szólt a hangszóróból.-Még sem lesz olyan rossz ez a buli.-gondoltam és beálltam táncolni. Belle és Caroline is ott volt velem. Bár nem nevezném táncnak amit műveltünk, de azért mégis szórakoztató. Sok fiú nézte kirívó jelmezem, egy idő után kezdett idegesíteni tudván hogy nem a jelmez érdekli őket. Bellet és Carolinet nem zavarta hogy nézik, sőt élvezték, hogy ők állhatnak a középpontban. Mindig is úgy gondoltam ők a legszebbek a hármasunkból. Én szeretek inkább a háttérben maradni. Egyszercsak észrevettem, hogy Bellenek elkerekedik a szeme.
-Angel...-bámult barátnőm mögém.
-Mi az?-érdeklődtem, de ő nem mondott semmit, így megfordultam. És megláttam egy srácot kinek arcából a maszk sejtelmesen sokat takart, barna haja mégis kikandikált. Sötét kék szemei voltak és...denevér szárnyai? Túl igazinak tűntek. 
Fekete  farmer volt rajta, egy bakancs és egy fekete kicsit szaggatott ing. Furcsa érzést keltett bennem. Egyszerre éreztem félelmet és vágyat iránta. Ledöbbentem. Ahogy körül néztem nem csak én hanem még egy csomó lány. Engem nézett...sőt bámult. Volt valami a tekintetében , valami sötét (tökéletesen illett a jelmezéhez). Felém vette az irányt. A józan eszem felmondta a szolgálatot. De valami mélyen bent azt súgta fussak. Lábaim hallgattak rá. Kirohantam a hátsó kertbe, de mivel ott is nagyon sokan voltak az utcára. Kifújtam a levegőt és kezdtem megnyugodni. Itt már csak alig hallatszottak a buli hangjai. Élveztem ahogyan egy lágy szellő hűti le felhevült testemet. Agyam ezerrel pörgött. Létezik olyan, hogy első látásra szerelem? Mert én beleszerettem egy ismeretlen srácba akit most láttam először. Az új életembe nem kellett pasi. Próbáltam kizárni a gondolataimból. De abban a pillanatban valaki be rántott egy nagy fa mögé. Nem láttam ki az mert sötét volt. Az ismeretlenből valamilyen félelmetes erő áradt, elkapott és többé nem eresztett. Nem tudtam gondolkodni. Azt az érzést amit a közelében éreztem lehetetlen leirni. Olyan volt mintha egy hatalmas kéz szoritaná a nyakadat és nem engedne levegőhöz jutni.
Egy kéz nehezedett vállamra mi erősen tartott és valami hideg, fémes dolgot éreztem nyakamnál. Jeges félelem hatolt át a tudatomon. Nem tudtam mi történik. Esetlenül vergődtem az ismeretlen karjaiban, de erősen tartott. Ekkor jéghideg hangon megszólalt.
- Most elmegyünk innen és te engedelmeskedsz, különben megöllek!
Mint az álmomban. Most komolyan már mindenkinek ölési mániája van?! Sikoltoztam. Nem használt semmit. Éles fájdalom hasitott a nyakamba és éreztem, hogy valami meleg folyik végig rajta. 
- Én figyelmeztettelek!-sziszegte. Úgy látszik ez az ember nem packázik. De mit akarhat tőlem?
Kirángatott a fa mögül és gondolom a kocsija felé vette az irányt. De ekkor valami neki csapódott a fejének. Egy ököl. A sötétben nem tudtam kivenni kicsoda, de tuti egész életemben hálás leszek ezért neki.
Kiszabadultam az ismeretlen fogásából, de még jól megrúgtam, a férfi  elterült a földön.. De szinte azonnal fel is pattant. Úgy látszik jó kondiban van. Fémes hangot hallottam. 
-A baromnál kard van!-kiálltottam a Megmentőmnek. - Milyen régi módi-gondoltam magamban. Azonban ekkor már nála is kard volt. Komolyan mondom a 21.században élünk, nem a középkorban. Már van pisztolyunk is amivel sokkal gyorsabban végezni lehet az emberrel.
A harc megkezdődött. Fém csattant fémen, szikrázva surlódtak egymáson.
- Ki küldödt? - kérdezte a Megmentőm egy háritás közben.
- A főnök , hátha nem birod végrehajtani a feladatodat. Gondoltam megkönnyitem a dolgodat, herceg, és elvégzem helyetted a piszkos munkát. Herceg?!?!
- Ez az én feladatom! Én vállaltam el! Te ebbe ne avatkozz bele! - morogta dühösen és megsokszorozta csapásait .
Nem értettem miről beszélnek. Milyen feladat? Talán a meggyilkolásom lenne az?
Mind a ketten kezdtek fáradni. Azonban a Megmentőm kicsavarta a férfi kezéből a kardját. A férfi hátrált. 
-Ezt még meg fogod bánni! - fenyegetőzödt az ismeretlen. -  Saját fajtád, néped ellen fordulni! Nincs könyörület! - hörögte. 
- Tűnj el! - kiáltotta neki a fiú. Azzal a férfi egy villanás közepette eltűnt. A fiú hozzám fordult és ekkor megpillantottam azt a mélykék igéző szempárt.
- Te...te bámultál engem a buli alatt.
- Miért futottál el? Ilyenkor veszélyes ez a környék! - kérdezte nem is törődve velem. 
Nem válaszoltam. Nem akartam megmondani neki, hogy megijedtem tőle.
- Drake Darken vagyok. Jó barátja a buli szervezőjének.
- Angel. - mutatkoztam be.
-  Amúgy jól vagy?- kérdezte aggódóan vizsgálgatva.
Bólintottam. De meglátta a vágást a nyakamon. Elszörnyedve nézte.
- Előbb menjünk el hozzám ott ki tudom tisztítani a sebed, egy kicsit összeszeded magad, aztán haza viszlek. És minden ami nemrég történt elfelejtjük.-mondta határozottan Drake.
Megint bólintottam. Másra sem vágytam, mint, hogy ezt elfelejtsük, és bebújhassak a pihe-puha ágyikómba és aludhassak egy jó nagyot. Elindultunk a kocsija felé.
Hirtelen szédülés fogott el. Nem éreztem jól magam. Lehet, hogy csak megrázott ami most lezajlott. Megálltam. Próbáltam megnyugodni. Nem ment. Forgott velem a világ, zsibadt mindenem. Olyan ézésem volt mintha egy üvegen keresztül látnám a világot.
- Angel...-kezdte Drake, de akkor már minden elsötétült előttem.